Miért különlegesek az Eszterlánc intézmények?

Amikor egy szülő a megfelelő helyet keresi gyermekének, nagyon könnyű elveszni a lehetőségek tengerében. Mi számos szempontot próbálunk szem előtt tartani – legyen sok sportfoglalkozás, nagy mozgástér, legyen nyelvoktatás és megfelelő felkészítés az iskolára. Az Eszterlánc Montessori Intézmények biztosítják mindezeket a lehetőségeket, és emellett egy különleges módszerrel teszi lehetővé, hogy magabiztos, önálló és magas érzelmi intelligenciájú gyerekek kerüljenek tőlünk iskolába.

Ki volt Maria Montessori?

Maria Montessori 1870-ben született Olaszországban, és 1952-ben halt meg Hollandiában. Ő volt az első olasz orvosnő. Diplomája megszerzése után egy római klinikán dolgozott, ahol elkezdett érdeklődni a gyermekek képességeinek fejlesztése iránt. Erre speciális technikákat és eszközöket hozott létre. Ez volt a kezdőlépés módszere kidolgozásához, ami a későbbiekben mint Montessori-módszer terjedt el az egész világon. Tanulmányait tovább folytatta a filozófia és a pszichológia területein, hogy még jobban megértse a gyermekek gondolkodását. Újabb tanulmányai befejezése utána azzal bízták meg, hogy a szegénynegyedekben az utcán barangoló gyermekeket összegyűjtse és foglalkozzon velük. Így 1907-ben megalapította a mai Montessori óvoda elődjét, a „Casa dei Bambini”-t, aminek jelentése: „a gyermekek háza”.

Montessori a gyerekeket megfigyelve, az ő igényeikhez igazítva dolgozta ki eszközrendszerét, és rámutatott arra – ami ma már szinte természetesnek tűnik – hogy a korai fejlesztés a legmeghatározóbb a gyerekek későbbi életében. A világ minden táján találhatunk sikeresen működő Montessori intézményeket, ami bizonyítja, hogy bár az alapok több mint 100 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, a módszer alkalmazkodik a térben és időben egymástól távol álló kultúrákhoz, szokásokhoz.

Mi az a Montessori módszer?

A Montessori módszer egyik alappillére a gyermekek önállóságra nevelése. Óvodánkban a gyerekek többek között megtanulnak egyedül öltözni, teríteni, szedni az ételből, ágyazni, és fogat mosni. Ha véletlenül kilöttyen a víz, vagy a leves, lelkesen hozzák a gyerek méretű felmosót, hogy segítsenek feltakarítani. Délután büszkén újságolják szüleiknek, hogy aznap milyen feladatot vállaltak ebéd után – például ők osztották a fogkrémet társaiknak fogmosásnál. Az önálló gyerek, aki a felnőttektől függetlenül tud magáról és környezetéről gondoskodni, boldog, elégedett és magabiztos.

Ugyanezt a célt szolgálja az óvodánkban alkalmazott többi, a Montessori pedagógiában gyökerező nevelési elv: a büntetés hiánya, a versenyeztetés mellőzése és a pozitív kommunikáció. A konfliktus helyzeteket megbeszéljük, és arra biztatjuk a gyerekeket, hogy szavakkal fejezzék ki érzéseiket és igényeiket egy-egy szituációban, ami a legtöbb konfliktust meg is oldja (pl. én most egyedül szeretnék játszani). Szituációs játékokkal segítünk előrevetíteni helyzeteket, amikhez a gyerekek visszanyúlhatnak, ha hasonló történik velük (pl. mit mondjunk, ha a legjobb barátunk mással szeretne játszani). A gyerekek öntudatosakká és magabiztosakká válnak, ezáltal nyugodtak és kiegyensúlyozottak lesznek. Tisztában vannak képességeikkel, így ha az óvodán kívül versenyhelyzetbe kerülnek, jól tudják kezelni. A pedagógus mindig pozitívan kommunikál a gyerekekkel, vagyis azt mondja nekik, amit elvár tőlük, nem azt, amit nem szabad csinálni (pl. „ne tedd fel a lábad a székre” helyett „a lábad a földön legyen”).

Ugyanakkor a Montessori óvoda speciális fejlesztő eszközöket, úgynevezett Montessori-eszközöket használ. Ezek az eszközök a gyermekek számára játékok, melyek észrevétlenül fejlesztik készségeiket és képességeiket. Kifejlesztésüket maga Maria Montessori kezdte el, és minden játék tudományos alapossággal átgondolt és precíz munka végeredménye. Természetesen napjainkban is találnak ki új eszközöket, melyek fejlesztésében hosszú évek pedagógusi és pszichológusi munkája fekszik.

A Montessori játékok öt területen fejlesztik a gyerekeket:

1. mindennapi élet: a gyerekek megtanulnak magukról és a környezetükről gondoskodni például – az öltöztető keretek segítségével – gombolni, cipzárazni, cipőfűzőt kötni; megfigyelik a növények fejlődését és ápolják, öntözik őket.
2. érzékelés: különböző játékok fejlesztik a gyerekek szaglását, hallását, tapintását, térlátását (pl. különböző méretű kockákból tornyot építenek; színárnyalatokat figyelnek meg és raknak ki a legsötétebbtől a legvilágosabbig)
3. nyelv (magyar és angol): megismerkednek a hangokkal, a betűkkel, bővül a szókincsük, beszédészlelésük; elkezdenek írni és olvasni is.
4. matematika: kézzel manipulálható eszközök segítségével ismerik meg a mennyiségeket és a számokat.
5. kozmikus nevelés: magában foglal állattani, növénytani, fizikai, földrajzi és történelem ismereteket – ide tartoznak például kísérletek (a mágneses és nem mágneses tárgyak kiválogatása), vagy Európa országainak kirakója

A játékok a gyerekek számára könnyen elérhető, alacsony polcokon ízlésesen, hívogatóan vannak elhelyezve területek szerint. A gyerek maga dönti el, melyik területről milyen eszközt választ és mennyi ideig játszik vele, illetve lehetőség van párban és kis csoportokban is játszani. A pedagógus figyeli a gyerekek játékát, és ha úgy látja, hogy az adott feladatot már könnyedén megoldják, új játékokat ajánl nekik, vagy megmutatja, hogyan lehet azt az eszközt másképp is használni. A pedagógusok gyakran cserélik a polcokon lévő játékokat, illetve rendszeresen készítenek új eszközöket.

Ilyen önálló gyerekek mellett mi a pedagógus szerepe?

A pedagógus szerepe a megszokottól eltérő: segít, támogat, lehetőségeket kínál fel, és nem a gyerekek fölött áll, hanem mellettük. Ő a közvetítő a tudás és a gyerek között, hiszen a tudást a gyerek maga szerzi meg, a hangsúly az ő fejlődési folyamatain van, nem pedig a pedagógus állandó irányításán és ismeret közlésén. Ezért a pedagógus egyik legfontosabb feladata a megfigyelés, az, hogy minél mélyebben megismerje a gyereket, figyelje érdeklődését, és ennek megfelelően mutasson be neki eszközöket, illetve adjon át információt. Az óvodapedagógus minden gyerekkel külön foglalkozik, figyelembe véve képességeiket és egyéniségüket, segít nekik a saját tempójukban fejlődni.

Pedagógusaink minden gyerek fejlődését részletesen dokumentálják, és jelzik a szülő felé. Lehetőség van arra, hogy a szülők fogadóóra keretében hosszabban beszélgessenek a pedagógusokkal gyermekük fejlődéséről, de természetesen minden fontos dologról napi szintű tájékoztatást kapnak. A sikeres nevelés egyik alapfeltétele a szülők és a pedagógusok együttműködése.

Van hagyományos értelemben vett foglalkozás?

A Montessori pedagógiában nagy hangsúlyt fektetünk a választás szabadságára, a lehetőségek felkínálására. A kézműves foglalkozások folyamatosan zajlanak, reggel és délután is elő van készítve a gyerekek számára az alapanyag és a pedagógus bármikor meg tudja mutatni az új technikát. A gyerek maga döntheti el, hogy elkészíti-e a képet, hóembert, virágot, stb. és ha igen, mikor. Mivel többször kínálunk a gyerekeknek egy adott típusú foglalkozást, biztos, hogy ha nem is rögtön, de valamikor részt fog venni rajta, és mivel a foglalkozások nagyon különbözőek, így a gyerek számára mindig érdekesek.

A bábozás, a tudáskör (beszélgetés egy adott, releváns témáról – például a költöző madarakról vagy a szüretről ősszel), a szimulációs játékok, az éneklés-zenélés egy adott időpontban zajlanak, de a gyerekek döntik el, hogy milyen szinten szeretnének részt venni. Fontos, hogy a gyerek belső indításra, szívesen vegyen részt, hiszen ez biztosítja, hogy jól érzi magát és tanul is belőlük. Mindenkit invitálunk a részvételre, de arra is van lehetőség, hogy először megfigyeljenek, és esetleg később csatlakozzanak.

Mikor játszik a gyerek?

A gyerekek által eszközökkel végzett tevékenységet munkának nevezzük, hiszen a gyerek keményen dolgozik azért, hogy megoldja a feladatát. Ugyanakkor ebben az életszakaszban (0-6 éves korig) a gyerekek maguktól is olyan tevékenységeket keresnek és végeznek, amelyek hozzásegítik őket a fejlődésükhöz.

Maria Montessori érzékeny életszakaszoknak nevezte azokat a periódusokat, amikor a gyermek egy-egy területre nyitott, és itt keresi a lehetőséget a fejlődésre. Így például szerinte a betűk iránti érzékeny periódusa 3-tól 5 éves korig tart, a számok iránti 4-től 6-ig. Gyerekenként változik, hogy pontosan mikor kezdődik, de fontos észrevenni és kihasználni ezeket az időszakokat, mert ilyenkor a gyerek könnyedén és gyorsan magába szívja a tudást. Ha nem vesszük észre, és nem kapja meg az igényelt tudást, elszalasztjuk ezeket a lehetőségeket, és a játszi könnyedség helyett nehezebben és kisebb kedvvel fog megtanulni például olvasni vagy számolni. Egy Montessori csoportban ezért van nagy szerepe a pedagógusoknak, hiszen megfigyelik a gyerekeket, és ez alapján olyan játékokat, eszközöket ajánlanak nekik, amelyek az éppen aktív érzékeny periódusuk által kiváltott kíváncsiságot elégítik ki.

Miért jó a vegyes csoport?

A vegyes csoportok lehetővé teszik a gyerekek számára, hogy az óvodában töltött évek alatt számos szerepet megéljenek – a fiatalabb gyerek megtanul segítséget kérni és elfogadni, az idősebb gyerek pedig segítséget adni és egyúttal (a pedagógusokkal együtt) példaként szolgálnak a szabály-szokásrendszer elsajátításához, és az eszköz használathoz. Az idősebb gyerekek mindig többet akarnak tanulni, mivel motiválja őket az, hogy megmutathatják és átadhatják a fiatalabbaknak a tudásukat. Ez az elrendezés továbbá tükrözi a valódi életet, ahol mindenféle életkorú emberekkel dolgozunk és tartunk fent kapcsolatot.

Hogyan működik a kétnyelvű nevelés?

Óvodánkban minden csoportban foglalkoznak magyarul és angolul nevelő pedagógusok is a gyerekekkel. Az „egy személy-egy nyelv” elv alapján minden pedagógus minden helyzetben egy adott nyelven szól a gyerekhez. A második nyelvet (legyen az az angol vagy a magyar) nem elkülönítve, egy óra vagy egy foglalkozás keretében tanulják, hanem egész nap, minden helyzetben hallják – így olyan, mintha egy kétnyelvű családban lennének. A gyerekek tehát egész nap kétnyelvű környezetben vannak, és észrevétlenül szívják magukba a tudást. Szakértők megállapították, hogy a gyerekek hat éves koruk előtt játszva képesek egy idegen nyelv elsajátítására. Ezt a tanulási képességet az ember idegrendszerének fejlődésével a későbbiekben elveszíti, és akkor már csak kemény, türelmes munkával tud egy nyelvet megtanulni. Az idegen nyelv korai tanulása a közhiedelemmel ellentétben nem befolyásolja a gyermekek anyanyelvi tanulását, hanem megkönnyíti később egy harmadik, negyedik nyelv elsajátítását és emellett nyitottabbá teszi őket más kultúrákra, ami pozitív hatással van egész további életükre. A mai világban nagy előnyt jelent több nyelv ismerete, a tájékozottság más kultúrákban, ahogy egyre több külföldi (személyes és üzleti) kapcsolatot teremtünk.